Napjainkban az épületek építészeti koncepciójában a szokásos funkcionális és esztétikai szempontok mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az adott éghajlathoz való alkalmazkodáson túl az optimális energiafelhasználás. A Telenor törökbálinti székháza kiváló példa erre, amely nem csak a legzöldebb munkahely, hanem egy teljesen új munkastílus bölcsője is.
A széndioxid kibocsátás csökkentése nem új keletű: Svante Arrhenius svéd vegyész 1896-ban cikket jelentetett meg a Philosophical Magazine-ban arról, hogy az ipari civilizáció által a légkörbe bocsátott széndioxid hatással van a Föld felszínének hőmérsékletére (On the Influence of Carbonic Acid in the Air Upon the Temperature of the Ground). Ám a probléma csak fél évszázad múlva, Neumann János munkássága nyomán került igazán a figyelem középpontjába, mikor a Fortune magazin egyik 1955-ös számában, Túlélhetjük-e a technológiát? címmel (Can We Survive Technology?) cikket írt az emberi tevékenység általános éghajlati hatásairól. Ekkortájt az óceánkutató, Roger Revelle szintén górcső alá vette a széndioxid-problémát, és munkatársaival a nagy szakmai nyilvánosság elé lépve, sikerült elindítaniuk egy hosszú távú mérési programot, amely a légkör CO2-tartalmának változását méri.