Az Alumínium Ablak és Homlokzat Egyesület tagja a FAECF (Federation of European Window and Curtain Walling Manufacturers Associations) európai szövetségnek és a Magyar Szabványügyi Testületnek, valamint szoros együttműködésben áll az ÉMI-vel. Fő feladatai mellett műszaki-szellemi tudásbázisát felhasználva segíti információkkal, háttéranyagokkal, műszaki rajzokkal, szakkönyvvel, tanácsadással a piaci szereplőket, a partnereket, az oktatás szereplőit, a médiát, valamint az érdeklődőket.

 

A magyar alumíniumkutatás kiemelkedő alakjai

Szabó József

(Kalocsa, 1822. márc. 14. - Bp., 1894. ápr. 10.): bányamérnök, geológus, mineralógus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1858, r. 1867, ig. 1888), a kőzetkutatás világhírű szaktekintélye. 1837-től 1841-ig a pesti egyetemen filozófiát és jogot hallgatott, majd a selmecbányai bányászati akadémián tanult. 1848-ban Kossuth Lajos minisztériumába került és a szabadságharc idején a puskaporgyártásnál segédkezett, mint Pest megyei salétrom-főfelügyelő. 1851-ben a filozófiadoktorává avatták; 1855-ben a budai állami főreáliskola, 1858-ban a pesti kereskedelmi akadémia, 1862-től a pesti egy. ásvány-földtan tanszékének r. tanára. 1883- 84-ben az egyetem rektora. Tudományos munkásságának fő területe Mo. harmadkori vulkánosságának tanulmányozása; a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése. Úttörő jelentőségűek a m. Alföld geológiai viszonyaira vonatkozó kutatásai is. Legelsőként állapította meg az. Alföld medencealjzata jelentős mozgásainak észlelhető nyomait. Kiváló geológusok, mineralógusok egész nemzedékét nevelte fel; nevéhez fűződik a bp.-i egy. ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egy. i tankönyv megírása. Emlékének megörökítésére 1897-ben a Földtani Társulat Szabó József emlékalapítványt létesített, s a legkiválóbb geológiai szakmunkákat háromévenként Szabó József éremmel tünteti ki. - F. m. Tokaj-Hegyalja és környékének földtani viszonyai (Pest, 1866); Észak-amerikai utam vonala (Bp., 1883); Geológia (Bp., 1883); Selmecz környékének geológiai leírása (Bp., 1891). - Irod. Inkey Béla: Emlékbeszéd Sz. J. tag felett (Akad. Ért. VI. 8. füz. 1895); Koch Antal: Sz. J. emlékezete (Földtani Közl. Bp., 1895).

 

Fabinyi Rudolf
(Jolsva, 1849. máj. 30. - Bp., 1920. márc. 7.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1891, r. 1915). A bp.-i tudományegy.-en nyert 1875-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Kétévi németo.-i tanulmányútjáról visszatérve a bp.-i műegy.-en adjunktus, 1878-ban a bp.-i tudományegy.-en magántanár, majd ugyanettől az évtől a kolozsvári egy. elméleti és gyakorlati kémiai tanszékén ny. r. tanár, egyben a kolozsvári állami vegykísérleti állomás ig.-ja is volt. 1899?1900-ban az egy. Rektora. A Magyar Kémikusok Egyesületének első elnöke. Nagy jelentőségűek a molekulasúly újabb meghatározási módszereiről közölt tanulmányai. A szerves kémiai kutatás egyik hazai úttörője. 1898-ban Ceracidin néven elsőként állított elő és szabadalmaztatott benzopirillium sót. E vegyületből származtathatók a növényi színanyagok. Ez utóbbiak vizsgálatáért Willstätter és Robinson Nobel-díjat kapott. Fontosabb értekezései az általa szerk. Vegytani Lapokban (1882-1889) és az Erdélyi Múzeum Egylet kiadványaiban jelentek meg. - F. m. Bevezetés az elméleti kémiába (egy.-i előadás, Kolozsvár, 1900); Chemiai elemek (1903. 32. vándorgyűlés Kolozsvár); A festőanyagokról (Term. tud. Közl., 1911); A molekulák világából (Kolozsvár, 1917). - Irod. F. R. (Term. tud. Közl. 1899); Winkler Lajos: Emlékbeszéd F. R. ravatalánál (MTA Emlékbeszédek, 1920).

 

Szádeczky-Kardoss Gyula
(Pusztafalu, 1860. dec. 30. - Kolozsvár, 1935. nov. 8.) geológus, mineralógus, egyetemi tanár. Lajos öccse. Egy.-i tanulmányait Bp.-en folytatta. A tanári és bölcsészdoktori diploma elnyerése után, 1884-ben az egy. ásvány-földtan tanszékén, Szabó József mellett tanársegéd. Franciao.-i tanulmányútja során különösen Michel Lévy és Lacroix volt rá nagy hatással. 1885-ben kőzettanból elnyerte a magántanári képesítést. 1896 - 1918 között a kolozsvári egyetem ásványföldtan tanára és az Erdélyi Nemzeti Múz. Ásványtárának ig.-ja. 1883-tól a Földtani Társ. rendes, majd örökös tagja. A tokaj eperjesi hegység kőzettanát tanulmányozta, utóbb a Vlegyásza-Bihar-hegységet és az Erdélyi-medencét. A hegység krétakor végi eruptívumaira és a Bihar bauxit-előfordulásaira vonatkozó megállapításai, valamint az Erdélyi-medence erupciós tufáival kapcsolatos vizsgálatai különösen jelentősek. 1922-től Erdély nyugati határhegységeinek korviszonyait tanulmányozta és a Hargita részletes vizsgálatával foglalkozott. - F. m. A Tokaj-eperjesi hegység Pusztafalu körül levő centrális részének geológiai és petrographiai viszonyairól (Földtani Közl. Bp., 1889); Adatok a Vlegyásza- Biharhegység geológiájához (Földtani Közl. Bp., 1904); A Bihar-hegység alumíniumérceiről (Földtani Közl. Bp., 1905); A Bihar-hegység középső részének kőzettani és tektonikai viszonyairól (Földtani Közl. Bp., 1907); Erdély geológiai múltja (Bp., 1911); Tufatanulmány Erdélyben (I - III. rész. Kolozsvár, 19I; , 1916, 1917); Eltakart hegyek az Erdélyi medence északnyugati részében (Földtani Közl. Bp., 1928); A Székelyföld képződése (Sepsiszentgyörgy, 1929). - Irod. Szentpétery Zsigmond: Sz. K. Gy. emlékezete (Földtani Közl. Bp., 1936).

 

Vadász Elemér 
(Székesfehérvár, 1885. márc. 1. - Bp., 1970. okt. 30.): geológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1948, r. 1954), Kossuth-díjas (1948, 1952), a Magyarhoni Földtani Társulat örökös díszelnöke. A bp.-i tudományegyetem bölcsészettudományi karán tanult. Egyetemista korában főleg az állattan és az ásvány- és kőzettan érdekelte. Prinz Gyulával tett ázsiai utazása után doktori szigorlatot tett (1907). Gyakornok, majd tanársegéd (1911) és adjunktus (1913) lett az egyetem földtan-őslénytani tanszékén. Doktori értekezésében a bp. - rákosi vasúti bevágásban feltárt mediterrán rétegek gazdag faunáját dolgozta fel. 1909-ben a Földtani Intézet geológusi állására, 1911-ben magántanári habilitációra vonatkozó kérelmét elutasították. Mecsek-hegységi kutatásait Papp Károly mellett kezdte meg. Részletesen tanulmányozta Mo. több szénlelőhelyét, a muraközi, tatabányai, felsőgallai, vértesi, dorog-tokodi és a borsodi szénmedencéket. - Az 1918-as polgári demokratikus forradalom hónapjaiban az elsők között szorgalmazta a természettudományos kutatás és oktatás reformját. A Tanácsköztársaság idején a földtan, majd az őslénytan egyetemi tanárává nevezték ki. Tagja volt a Tudományos Társulatok és Természettudományi Múzeumok Direktóriumának. A Tanácsköztársaság bukása után az egyetemről távoznia kellett, a M. Ált. Kőszénbánya Rt. (MÁK) geológusa a II. világháború végéig, amikor nyugdíjba vonult, majd gyári munkásként rejtőzni kényszerült. - 1946-tól a bp.-i tudományegyetem földtani tanszékének professzora volt végleges nyugdíjba vonulásáig, 1965-ig. Közben a természettudományi kar első dékánja (1948-49) s a Pázmány Péter Tudományegyetem utolsó rektora (1949-50) volt. Kiterjedt irodalmi munkásságot folytatott. Kutatásai, publikációi 1919-ig főleg a földtan, őslénytan és a rétegtan problémáival foglalkoznak. Később e témák mellett a szén- és bauxitképződésnek a hegységképződéssel való kapcsolatát és a magyar szenek hamufajtáit is vizsgálta. 1920-1945 között foglalkozott bauxitkutatással, erről számos kisebb-nagyobb publikációban számolt be. A hazai bauxittelepeken kívül a bihari, dalmáciai, karinthiai, görögo.-i és franciao.-i telepeket tanulmányozta. A szén- és bauxitkutatásban elért eredményeit két maradandó értékű monográfiában foglalta össze. Megbízásból Egyiptomban vasércet kutatott. Vizsgálatai kiterjedtek a hazai szénhidrogén-kutatás lehetőségeinek átfogó vizsgálatára és a dunántúli karsztvíz földtani értékelésére is. A Mecsek hegységben végzett kutatásait 1935-ben megjelent monográfiájával zárta le. Munkái elvezették a tektonikai összesítésekhez: nyersanyagkérdések szerkezeti megközelítése, regionális tektonika és az ország szerkezetének ismételt vizsgálata több publikációjának témája. Jelentősek a földtan oktatására és általában a természettudományok felsőoktatására vonatkozó szakcikkei. - A Magyarhoni Földtani Társulatnak elnöke (1949-58), majd örökös díszelnöke. Magyarország földtana c. összefoglaló kézikönyvét Szabó József-emlékéremmel jutalmazták (1954). Elnöke a Természetvédelmi Tanácsnak (1958-63) és a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak (1958-61). Tagja volt az MTA elnökségének (1949-64) és elnöke Földtani Bizottságának (1949-65). - F. m. Magyarország mediterrán tüskésbőrűi (Geologica Hung. I. Bp., 1914); A geológus munkája (Pécs, 1928); A Mecsek hegység (Magyar Tájak Földtani Leírása I., Bp., 1935); Kőszénföldtan (Bp., 1951); Bauxitföldtan (Bp., 1951); A bakonyi mangánképződés (Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közl., 1952); Magyarország földtana (Bp., 1953, 1960); A földtan fejlődésének vázlata (Bp., 1953); Elemző földtan (Bp., 1955); A magyar földtan útja. Szabó József nyomában (Bp.-i Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, Tudománytörténeti Kiadványok 16., Bp., 1967). - Irod. Dr. h. c. V. E. (Földtani Közl., 1971); Fülöp József: Dr. V. E. akadémikus emlékezete (Földtani Közl., 1971); Bendefy László: V. E. (Bányászat, 1971); Fülöp József: V. E. (Magy. Tud., 1971. 4. sz.); V. E. ünnepi ülés (Földtani Közl., 1978. 4. sz.).