Felhőkarcolók

Felhőkarcolók legelőször Chicagóban épültek, még a 19. század végén, ám miután rendeletet hoztak a túl magas épületekre vonatkozóan, New York-ban tetőzött a láz, mely végül a páratlan nagyságú Empire State Buildingben valósult meg. 1974-ben Chicago újra átvette a vezetést, több mint húsz évre: a Sears toronyépület a maga 443 méterével lett a világ legmagasabb épülete. Ezt csupán a 1996-ban épült Petronas ikertornyok (452 méter) múlták felül – igaz, csak marginálisan –, melyek Malajziában, Kuala Lumpurban állnak. Ezek fölé eddig csak a Taipei 101, és végül a Burdzs Dubaj magasodott.
Az emberi tevékenységek mesterséges színtereinek megalkotására az építészet a tudomány, a művészet és a technika eszközeit használja. Az épületekben megtestesülő komplex téralkotó tevékenység a magasépítés.
A magasépítéstan az épületek szerkezeteinek létrehozására irányuló konstruálási és technológiai ismereteken túlmenően, ezek használati, fenntartási kérdéseivel is foglalkozik.
A magasépítési folyamatok - kölcsönhatásban a természetes és a megépített környezettel – a megvalósulás mellett az épületek "életciklusainak" (felújítás, átalakítás, rehabilitáció) és "halálának" (bontás, újrahasznosítás) körében zajlanak.
A magasépítésben használt szerkezeteket épületszerkezeteknek nevezzük. A különféle, úgynevezett szerkezeti anyagokból különböző rendeltetésű épületek létrehozása céljából funkciójuk szerint az alábbi szerkezeteket alkalmazzuk:
- Teherhordó szerkezetek
- Térelhatároló szerkezetek
- Felszerelő (szakipari) szerkezetek
- Épületgépészeti célú szerkezetek
Az épületszerkezetek az egyes funkciókat (feladatokat) külön-külön vagy egyesítve is elláthatják, ezért beszélhetünk egyesített, ill. szétválasztott funkciójú szerkezetekről. Például a hagyományos tömör falak teherhordó és térelhatároló funkciókat is elláthatnak egyben, míg a vázas szerkezetű külső falak estében a terhek hordása a váz, a hő - és hangszigetelt térelhatárolás pedig a kitöltő falazat feladata.